Megleptem magamat, avagy sajtos roló eská

Gyerekkoromban olyan ritka csemege volt, hogy karácsonyszámba ment az alkalom, ha véletlenül beleakadtam valahol. A közeli nagyobb város egy cukrászdájában a süppedő barna kárpitozott fotelekben majszolgattam nagy ritkán, ha a nagymamától a városszéli utcából véletlenül eljutottunk a nyüzsgő központba. El sem hittem, hogy velem történnek ilyen klassz dolgok.Aztán ez a szilveszter annyira kívánt valami sajtost, hogy nem volt más választásom, mint súlyos próbatétel elé vetnem magam. Kiálltam a próbát, az eredmény pazar lett!


Sajtroló

A készítéshez szükséges kissé tölcsér formájú alumínium csősütő is. Több blogon azt írják, hogy a főzőkanál nyelével helyettesíthető a cucc...

Hozzávalók:
- 1 csomag friss leveles tészta
- 1 tojás sárgája a kenéshez

A sajtkrémhez:
- 30 dkg reszelt sajt
- 2 tojássárgája
- 2 púpos evőkanál sima liszt
- 2 dl tej
- 15 dkg szobahőmérsékletű vaj
- só, őrölt fehér bors

A leveles tésztát kb ujjnyi széles csíkokra vágjuk és egyből tekerjük az előzőleg bevajazott sütőcsövekre. Sütőben 200 fokon gyorsan sülnek, még melegen vegyük le a csövekről.
A sajtkrémet készítsük el! A 30 dkg reszelt sajtot, a tojássárgákat és a lisztet a tejbe keverjük. Lassú tűzön, állandóan kevergetve krémmé főzzük. Kihűtjük. Amikor kihűlt, habosra keverjük a vajjal. Sóval, frissen őrölt fehérborssal ízesítjük.
Habzsákkal, vagy egy levágott végű kis zacskóba töltve a kihűlt rolókba töltjük és a két végét reszelt sajtba mártjuk.
A krém nem vajas ízű, nagyon finom. Lehet fokozni füstölt sajttal!

A karácsony íze, avagy narancslekvár, de igaziból

Narancslekvárt először egy mámoros reggelen kóstoltam, egy falatnyi pirítóson, egy kis szobában, persze ágyban, mert úgy romantikus. Mindig is azt gondoltam, hogy vannak a lekvárok és van a narancslekvár. A különleges, a feltűnő, a csodálatos. Sokáig nem is merészeltem belevágni a lekvárkészítésbe, aztán vagy 2 éve egyszer mégis. Elég rettenetes volt. Az akkori recept szerint tokkal vonóval, héjjal és maggal főzni kellett, majd beleturmixolni. Az egészből valami rém szar dolog sült ki, amit azért a barátaim jófejségből elfogadtak ajándékba, de mindannyian tudtuk nem az igazi.
A rettentes élmények hatása alól felszabadulva idén újra nekivágtam. És jól tettem. Az Igazi-t alkottam meg. Ahogy az kell! A legcsudálatosabb narancslekvárt, amit csak el tudok képzelni. Nagyon röstellem, de nem jegyeztem fel, melyik blogról származik a recept. Pedig igazán hálás vagyok érte. A legtutibb!



Narancslekvár
Hozzávalók:
- 4 db (kb. 60 deka) narancs
- 3 citrom
- 1, 6 kg kristálycukor

A narancsokat és 1 citromot megmosom, héját vékonyan hámozom, mert a fehér részt nem szabad beletenni. Félbevágom, a magjukat kiszedem, a gyümölcsöket nagyon vékony karikákra vágom, tál fölött, hogy a leve se vesszen kárba. A gyümölcsre 2 liter vizet öntök, és 20 percig forralom. Félreteszem, és másnap megint 20 percig forralom.
Harmadik napon belecsavarom a maradék 2 citrom levét, hozzáadom a cukrot, és állandóan kevergetve 40 percig főzöm. Forrón üvegekbe töltöm, mikor a teteje bebőrösödik, lekötöm. Gőzölni nem kell. Melegen híg, de kihűlve kocsonyássá válik. Ezzel a mennyiséggel kb. öt fél-literes üveget tölthetünk meg. Nem érdemes egyszerre ennél nagyobb mennyiséget készíteni, mert sokkal tovább kell forralni, és lassabban kocsonyásodik.

A narancsok héját el lehet tenni kandírozásra. Én nagyon vékonyra felvágtam és egy keveset e fehér részétől megtisztítva belefőztem a lekvárba. Én így szeretem.