A karácsony íze, avagy narancslekvár, de igaziból

Narancslekvárt először egy mámoros reggelen kóstoltam, egy falatnyi pirítóson, egy kis szobában, persze ágyban, mert úgy romantikus. Mindig is azt gondoltam, hogy vannak a lekvárok és van a narancslekvár. A különleges, a feltűnő, a csodálatos. Sokáig nem is merészeltem belevágni a lekvárkészítésbe, aztán vagy 2 éve egyszer mégis. Elég rettenetes volt. Az akkori recept szerint tokkal vonóval, héjjal és maggal főzni kellett, majd beleturmixolni. Az egészből valami rém szar dolog sült ki, amit azért a barátaim jófejségből elfogadtak ajándékba, de mindannyian tudtuk nem az igazi.
A rettentes élmények hatása alól felszabadulva idén újra nekivágtam. És jól tettem. Az Igazi-t alkottam meg. Ahogy az kell! A legcsudálatosabb narancslekvárt, amit csak el tudok képzelni. Nagyon röstellem, de nem jegyeztem fel, melyik blogról származik a recept. Pedig igazán hálás vagyok érte. A legtutibb!



Narancslekvár
Hozzávalók:
- 4 db (kb. 60 deka) narancs
- 3 citrom
- 1, 6 kg kristálycukor

A narancsokat és 1 citromot megmosom, héját vékonyan hámozom, mert a fehér részt nem szabad beletenni. Félbevágom, a magjukat kiszedem, a gyümölcsöket nagyon vékony karikákra vágom, tál fölött, hogy a leve se vesszen kárba. A gyümölcsre 2 liter vizet öntök, és 20 percig forralom. Félreteszem, és másnap megint 20 percig forralom.
Harmadik napon belecsavarom a maradék 2 citrom levét, hozzáadom a cukrot, és állandóan kevergetve 40 percig főzöm. Forrón üvegekbe töltöm, mikor a teteje bebőrösödik, lekötöm. Gőzölni nem kell. Melegen híg, de kihűlve kocsonyássá válik. Ezzel a mennyiséggel kb. öt fél-literes üveget tölthetünk meg. Nem érdemes egyszerre ennél nagyobb mennyiséget készíteni, mert sokkal tovább kell forralni, és lassabban kocsonyásodik.

A narancsok héját el lehet tenni kandírozásra. Én nagyon vékonyra felvágtam és egy keveset e fehér részétől megtisztítva belefőztem a lekvárba. Én így szeretem.