Az ellentétek vonzásában, avagy őrületes saláta

Nem vagyok egy Saláta Klára, ritkán jut eszembe ropogtatni zöldségeket. Szerencsére ebben a fiam nem ütött rám. Viszont nemrég a zöldsalátákról írtam, és ennek kapcsán egy csomó mindent megtudtam a fejes saláta közeli és távoli rokonairól. Aztán találkoztam a teszkóban egy kellemes kis római salátával, egy pillanatig eltűnődtem, hogy ne a jégsalátát válasszam-e. De mégiscsak a római mellett döntöttem. Mindkettő roppanós, de utóbbi kicsit zöldebb, harsányabb és valamivel fűszeresebb, ha lehet ilyet mondani egy sima salátára.És mivel semmit nem szeretek unalmasan, hát elég fura összeállításban készítettem el, viszont annál finomabb lett. Főleg, hogy egy igazán friss, fűszeres resztelt csirkemájjal eszegettem!

Őrületes saláta

Megtisztítottam egy sárgarépát, majd a nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Egy fél kígyóuborkát szeletekre, majd zsülienre (gyufapálcika formára) vágtam, a római salátát jól megmostam, majd 3 -4 levelet összetépkedtem. Adtam hozzá apróra vágott újhagymát és jól összekevertem. Végül beleszórtam egy marék mazsolát, lefedtem és betettem a hűtőbe, hogy jól összeérjen.
Resztelt májjal ettem.

(Szerintem a salátához nincs recept, mindenki azt tesz bele, amit szeret. Én mindig rakok bele kígyóuborkát, méghozzá zsülienre, mert úgy szeretem legjobban. A sárgarépához szerintem jól illik a mazsola, ezt a kettőt azért tettem bele így együtt. az egyetlen tanulható dolog a salátáknál az öntet. Ennél a salátánál nem éreztem, hogy szükséges lenne hozzá öntet. vagy ha igen, akkor csak egy nagyon egyszerű olivaolajos, mézes, mustáros menne hozzá. szerintem.)